Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gaia, és az emberi lét titkai

2010.01.14
 
 
 
 
 
 
Ma az áldott földről, és annak lelkéről szeretnék mesélni nektek, melyeket együttesen Gaiának, földanyának hívnak.
Ahogy nektek is Isten által adott halhatatlan lelketek van, így ő is rendelkezik lélekkel, mely minden rezdülését környezetnek, embereknek, lelketeknek, feljegyez, és el nem felejt…
Védőn oltalmaz benneteket a nektek közönyös világűr életre káros hatásaitól, és sugaraitól.
Az életadó fényt megszűri és átengedi, annak testetekre káros spektrumait megköti.
Mindent, mi eme tulajdonságát gyengíti, ti, emberek okozzátok.
Testeteknek otthont adó szülőbolygótok maga is egy élő szervezet, az élet megjelenésének komplexebb formája.
Lassabban mozdul és reagál, mint ti, de ha megtenni kénytelen, azt mindig megérzitek.
Folyó erei és óceán bölcsői hordozzák az életet. Bőséggel termő bőrét, melyet az a föld borít, melyből lesztek, és ahová utatok végén kerültök, vegyétek szemügyre nagyobb figyelemmel.
Az emberi bőr is lélegzik, azt betakarni nem szabad, tanítjátok iskoláitokban.
A bőr elszigetelése a test pusztulását vonhatja maga után.
Gaiára is érvényes ez a tétel. Hatalmas kiterjedésű nagyvárosaitokkal mind többet és többet takartok be az ő bőrének felületéből.
Ha lassabban mozdul is, mint ti, de ugyanúgy reagál a számára kellemetlen érzésre, és cselekszik is, ha nincs más kiút számára.
A földet benépesítő emberiség disszonanciái az ő rendszerének zavarai is egyben.
Egymásra hat a két nagy tudat, az emberi összetett kisugárzás, és Gaiáé.
Létciklusa, bármilyen hosszú is, egyszer véget ér.
Mi most egy ilyen létciklust lezáró szakaszban élünk.
Bármilyen érzésünk is van ezzel kapcsolatban, a lét tényei tények maradnak.
A földanya tudata, mely információk kifogyhatatlan tárháza, tartalmazza a múltat, a jelent, és a jövőt.
Ahogy a múltban is, úgy a jövőben is készen áll az emberi evolúció alapjának megadására, ez az ő, és fontos szerepe.
Tudata, mely velünk együtt éli meg az élet magjainak kihajtását, felcseperedését, és végét is, ismeri minden titkunkat, és létünk célkitűzéseit, elejétől a végéig.
Amikor meditálsz, és átadod magad az egynek, akkor különleges nézőpontból láthatod Gaia testét, kívülről, kozmikus szemszögből veheted szemügyre az őt körül vevő gyönyörű, aurát, mely többek között kék, és arany színekben pompázik.
Ám ha jobban szemügyre veszed, akkor észreveheted az éteri testét elcsúfító szennyeződéseket is, melynek gyökerei az emberi civilizációból és annak tetteiből erednek.
Ezek gyógyítása a célunk, a föld tisztaságának óvásával, az imákkal, és a szeretettel, mely a mindenségben mindenre, így földanyánkra is hat.
Ne feledjük, hányszor adott nekünk menedéket háborúinkban, hogy túléljük a csatákat, hányszor végső szemfödelet, hogy testünk ne fedetlenül heverjen, kárára az élőknek, hányszor adott bő termést, ami ételünkké válik, és alapanyagot adott minden elképzelhető emberi találmányhoz, ami az élet szükséges, vagy szükségtelen.
Önzetlenül adta mindezen lehetőségeket, és semmit sem kért cserébe.
Azaz egyvalamit mégis.
Hogy tisztaságát őrizzük meg, a következő termésig, hogy az a bizonyos háború legyen az utolsó, és földjét ne fegyverekkel, hanem az eke békés eszközével szántsuk fel, hogy ne emberi testekkel vessük be a termőföldet, hanem élet, és étekadó magokkal.
Rosszul sáfárkodtunk erőforrásaival, találmányaink egy szűk réteg érdekeit szolgálják az emberiség rászoruló tömegeivel szemben, a föld mélyén rejtőző energiahordozóknak addig kellett volna kitartania, amíg el nem érünk az evolúció azon fokára, amikor már szennyező tulajdonságaik miatt elhagyjuk őket, és békésebb, hatalmasabb erőforrásokat veszünk igénybe.
Ilyen például a minket körülvevő térben rejtőző, szüntelenül áradó energia, melynek igénybevételére lenne lehetőségünk.
Ehelyett a hagyományos energiát adó források totális kihasználásának zsákutcáját, és a rövidtávú lét fojtogatóan szűk, levegőtlen ösvényét választottuk.
Gaia hatalmas szívének lassú dobbanásai korszakok kezdetét, és végét jelzik.
Az emberek zömmel nem képesek ezen hangokat érzékelni és felfogni, értelmezni, és következtetéseket levonni belőlük.
A kisszámú bölcs hangját elnyomja a káosz crescendója.
Azokhoz, akikhez eljut, akik lelki fülükkel hallják, akik tudnak nagyobb léptékben gondolkodni, baljós, és komoly előjelet hordoz magában.
Földanyánk tudatja velünk, hogy az idő, lásd, rövid.
Hogy ez a mostani korszak hogyan végződik, az rajtunk, embereken áll.
A mindenség hatalmas, s precíz órájának szerkezetében a föld keringése is interaktív folyamatokat indukál, melyek bonyolultsága számunkra áttekinthetetlen, de létezik.
Minden folyamatnak kezdete, és vége is van.
Ahogy az emberiség létének is egymásra épülő korszakai, ezeket gyökerestül megváltoztató változásai vannak, úgy ez kozmikus léptékben is létezik, és visszahat ránk.
A nekünk otthont adó égi testnek különösen nehéz szerepet adott a teremtő.
Hiszen ez egy különleges világ. Különlegesen nehéz sorssal…
Ez a világ a mindenség szinte minden lélekcsoportjának találkozóhelye, iskolája, menedéke, bukásának, és felemelkedésének, vagy megváltásának színhelye.
A testi lét megtapasztalásának végtelen számban lehetséges színtere.
Ezen a világon a lelkek számára az érzelmek, az érzések legszélesebb skálája élhető át, megélhetőek a bűnök, átélhető a szerelem, a szeretet.
Családot, népet, országot választhat, könnyű és nehéz, boldogsággal, tanulással, vagy nehézségekkel, feladatokkal teli életet élhet.
Mindig van lehetőség a javításra, a lélek ténykedése mindig kontrollált, jót és rosszat, bármilyen mennyiségben és minőségben teszi, a sors hihetetlen precizitással működő gépezete mindig kiegyenlíti, mindenki számára.
A föld öregebb, mint gondolnánk.
Több katasztrófát is átélt már, és még koránt sincs vége a sornak.
Kozmikus csapások egész sora érte már, és sokszor óvta meg méhében az életet.
Tiszteld szülőfölded, és szeresd a helyet, ahol élsz.
A föld nem csak kizárólag átmeneti szállás, kiválasztott lelkeknek, amíg feladatukat el nem végzik, sokak számára, míg sorsuk egyensúlyba nem kerül, hosszú, nagyon hosszú lakhely…
Nagyon fontos csomópontja Gaia a karmának.
Elkerülhetetlen tananyag vár itt a lelkekre, és mindenkinek ki kell járnia ezt az iskolát, át kell élnie a megtapasztalandó feladatokat, és lelkének éretten kell távoznia innen – ugyanis másképp nem is lehet…
Az életet nem tisztelő, azt könnyen, indokolatlanul eldobó lelkek magukra mérnek csapást tettükkel, önmagukra sújtanak le keményen ítélő kézzel.
Sokáig kell várniuk, hogy újra a földre születhessenek, hogy áldott homokjában tapodhassanak, hogy az éltető napfény melegét érezzék bőrükön.
A földanya mindenkit szeret. Soha nem emelt kifogást egy lélek ellen sem, aki az ő világát választotta ki az életre.
Nem volt olyan test, akit kivetett magából, amikor abból eltávozott az élet, és eltemették.
Határtalan tűrőképességgel viseli a radioaktív csapások iszonyatát, a fertőző mérgeket a testében, és folyó ereiben.
Tüdejét maguk az emberek irtják ki, hogy olcsó, és rövidtávú, de drágán megfizetett előnyökhöz jussanak.
A következményeket az egész föld, és az egész emberiség viseli.
Nézzünk föl a csillagos égre, és láthatjuk azokat az égi helyeket, ahol Gaia testvérei élik nem mindennapi létüket, szétosztva a galaxisban.
A kék bolygót, ahol élünk, és az életet, melyet sok embertársunk csak szédülten átbolyong, lelkek tömege figyeli vegyes érzelmekkel.
Irigységgel, részvéttel, borzadva, szeretettel, és aggódással vegyest.
Vajon szeretteiknek, lélekpárjuknak, családtagjaiknak sikerül az élet a földön, melyet oly gondosan csiszolgattak, tervezgettek, és végül, ha eljött a megfelelő pillanat, leszülettek, és élni kezdtek.
Mennyi munka és szellemi törődés előzte meg a földi életet, mennyi várakozás, vágy, és ábránd, majd józan mérlegelés, és a lélek utolsó vizsgálata, hogy biztosan alkalmas e a feladatára.
Majd következett a földre való leszületés előtti emlékblokkolás aktusa.
Ez mindenkinek kötelező, csak rendkívüli kiválasztottak vihetnek magukkal ilyen, új életüket kiegészítő tudást.
A földi lét még a mindenség egészét tekintve is az egyik legkomplexebb, legveszélyesebb, de a lélek jövője szempontjából nagyon fontos tapasztalatokat nyújtó színpad.
A szerepek, és a színpad a földön a korokkal változik, de bármilyen más is legyen a környezet az előzőhöz képest, a lényeg megmarad.
A szeretet gyakorlása, a lélek legfontosabb tananyaga itt kiemelt szerepet kap és a lélek sikeres szereplése hordozza magában a megváltás lehetőségét.
Addig senkinek sem segíthetsz a megváltásban, míg önmagad életét nem vitted sikerre.
Gaia ennek a tendenciának ad alapot.
A föld nem a pokol, illetve csak az látja annak, aki elvesztve hitét, és maradék emberségét is, szeretet nélkül tengődik az életben, és saját sorsát rontva ront neki mindennek, ami útjába kerül, és mindenkinek, aki egy kicsit is boldog.
A földet csak azok élik meg pokoli helyként, akik a szeretet blokkolása miatt már senkitől sem kapnak segédkezet, akik félelmet gerjesztenek maguk körül, elriasztva mindenkit, ezáltal baj esetén nullára redukálják önnön túlélési esélyeiket.
Az, aki békét, és szeretetet áraszt ki magából, Gaia jószándékú szellemében cselekszik, és jó talajba, jó magot vet.
A földön így teremtjük meg saját magunknak a jobb sorsot, mert a pozitív rezgésű cselekedetek később, pont, amikor szükség van rájuk, visszaszállnak reánk, amit az emberek gondviselésként értelmeznek.
Segíts magadon…
Az az ember, aki okosan, és a szeretet nevében jár el, boldogan élhet a földön, még most, az utolsó időkben is.
Értsük meg jól.
Az emberiség utolsó ideje ez, nem Gaiáé.
De ez nem olyan végidő, melyben mindennek vége, semminek nem marad értelme, és minden veszendőbe megy, amiért eddig küzdöttünk, mert ez nem igaz.
Ez most az utolsó idő, az utolsó alkalom a cselekvésre, a javításra, a szeretet átadására, ez az az idő, amikor e dolgok kiemelt jelentőséget kapnak, többet lehet nyerni, és veszíteni is általuk.
Bármekkora is a vész, az esély sorsunk egyensúlyba hozatalára nem vész el, a lehetőség ott lesz, ha kevésbé tisztán látjuk is, mert Gaia egét és szellemét sötét felhők tarkítják majd, és kevésbé foglyuk tisztán látni a helyes utat.
De az út, és vele együtt a kiút nem vész el. Nem leszünk vakok, mert az ember nem csak a szemével lát.
A földön élőknek vannak más adottságai is a látásra.
És sötét időkben a legjobb látószerv a lélek, és annak előrenyújtott karja, a lelkiismeret…
Földön élő emberek, barátaim, figyeljünk oda jól csodálatos magyar szavaink rejtett szintjeire, többértelműségére!
A lelki ismeretek legalább olyan fontosak, mint a világiak, és lelkünk ismerete tartalmazza az eljövendő idők túléléséhez szükséges pluszt, ami majd a megoldásokat adja.
Mi a legfontosabb tulajdonságok egyike az elkövetkező időkben?
A problémamegoldó képesség. Ez a csodálatos emberi adottság, mely legalább annyi földön élő embernek tulajdonsága, mint amennyinek nem, a belső, a lelki tudás, és annak az anyagvilágban történő manifesztálódása.
Pontosan akkor, és olyan mértékben, ahogyan az adott szituáció megoldásához szükséges.
A képesség kulcsa a tudás. A dolgok ismerete. A tudás a megélt, feldolgozott, és alkalmazott tapasztalat.
A földi létben annyit érsz, amennyit tudsz.
Több nem tudsz lenni, mint ami belül vagy, kevesebb ne legyél…
Az elkövetkezendő időkben bizonyos területeken mégis bizonyítanod kell, hogy több potenciál van benned, mint amit most mutatsz, hogy többre vagy képes.
Hogy több szeretet adására vagy képes, mint ahogy most gondolod.
Ez az egy a legfontosabb, a döntő dolog, melytől oly sok minden függ, a te, és a családod, a barátaid léte esetleg…
Mert amikor eljönnek a sorsfordító, sötétebb változások, minden megsínyli azt, amit nem a szeretet ereje tart össze.
Ez majd kormányokat kényszerít térdre, rendszereket változtat meg, a mindenható pénz hatalmát gyomnövényként sorvassza el…
Minden megváltozik, és nem előnyére, minden, ahol nem hat a szeretet…
Ez a törvény.
Ha az embernek egy egy hosszú, dolgos, kimerítő élet után van lehetősége pihenésre, lelki rekonstrukcióra, miért hisszük, hogy az élet egy magasabb szerveződésének, esetünkben Gaiának nincs szüksége rá…?
Miért gondoljuk hogy azok után a csapások után, melyeket reá zúdítottunk, és tesszük azokat továbbra is töretlen erővel, a jövőről nem is beszélve, életünk alapjának nincs szüksége renovációra?
Pedig ilyesmiről nincs szó. Vagyis nagyon is szüksége van rá, és meg is fogja azt kapni.
Gaia is meg fog újulni, felfrissítik, átformálják, az emberi tevékenységek káros, és mérgező hordaléka eltűnik, örökre…
Más lesz a föld…
Hosszú még az odavezető út, bár az idő rövid, a sok eljövendő változás miatt néha úgy fogjuk érezni, lelassult, megállt…
Földanyánk velünk együtt halad az úton, velünk együtt fog fejlődni, és velünk együtt szenved, érzi, és érezni fogja a csapásokat, amelyek majd keményen próbára teszik testét…
Védelmet nyújt majd, meglévő adottságaival, de csak az okosak, a jól felkészültek, az előre tervezők tudják majd igénybe venni, akik nem eresztik majd el a fülük mellett az intelmeket.
A jövő csapásaival szemben való védekezés nem a föld testébe vágott mély bunkerekben, nem a különleges anyagokból készült védelmi felszerelésben, nem az elharapózó paranoia okozta gyanakvás és felfegyverkezésben keresendő.
A lényeg a föld és adottságainak, védelmet nyújtó tájainak pontos ismeretében fog rejleni.
Ahol a természet már meglévő adottságain nem, vagy csak keveset kell változtatni.
Mondd meg, mit tett az ember, amikor árvíz fenyegette, régen voltak eszközei a védekezésre?
Mit tehetett? Gátat emelt, vagy elmenekült, de nagyobb katasztrófa nem fenyegette, legalábbis olyan nem, mint ami, vagy amelyek várhatóak.
Jöhet olyan árvíz, mely hihetetlen területen, rendkívül gyorsan borítja majd el a tájat, és nem pár méteres, de több száz méteres lesz az áradat magassága, a víz szintje.
Milyen gátat emelsz, és hová menekülsz…?
Láttál már mesterséges hegyet emeltetni? Egy új piramist építeni?
Az ember nem tudja utánozni a természetet, nem tudja utánozni az Istenek építészetét, még modern eszközeivel sem.
És ha az ember nem tud hegyeket emelni, melyeken elhelyezkedhet, ha fenyegeti a víz árja, akkor neki kell elmennie a hegyhez.
A föld ismerete a lényeg. Az ismert, és az ismeretlen, a szülőföldeden kívülre eső területek ismerete a kulcs.
A föld adja majd a túlélés lehetőségét, csak időben igénybe kell venned, ismerned kell az odavezető utat, le kell tudnod küzdeni, rendelkezned kell az új berendezkedéshez szükséges felszereléssel, melyet már régóta nem használtál…
Ne becsüld alá a jövőt, az eljövendő változás mindent legyűrő, és maga alá rendelő hatalmát.
Lelkedben korlátlan a hely a terveknek, a felkészülés elméleti megkezdése nem kerül pénzedbe, és a téged hátráltató emberek lehúzó, téged botor embernek beállító véleményét, gúnyolódását dobd oda a semmi süket fülének, hol buta kórusuk magára marad, és visszhangjuk elhal…
Gaia öregebb, és bölcsebb, mint hinnéd.
Több olyan világkorszak lezárását átélte már, aminek te most elébe nézel…
Már régóta készülődik léte egyik legnagyobb, súlyos változásokkal járó korszakára, melyet ráadásul nehezít a végső aktus milyensége.
A mostani világkorszakot nem a vízelem fogja lezárni.
A vízelem ezen korszak végső lezárására most nem alkalmas.
Talán ismered azt a régi trükköt, melyet régen a tomboló erdőtűz megfékezésére használtak.
A módszer neve tüzet, tűzzel…
Az emberiség keblében égő tűz, melyet gyűlölet, anyagi haszonszerzés, a hitszegő és csalárd politika egyes népeket más népek fölé történő emelésére való felhasználásának vágya táplál, vízzel már nem oltható. Nem semlegesíthető.
A probléma az emberek kettőssége, testi, és lelki létének volta.
Testüket lehet semlegesíteni, de lelküket, a harag és a más káros indulatokkal megmérgezett lelkük kisugárzását csak tűzzel lehet.
Ezért a földre az ég költözik majd, három napig tart majd ez az állapot, mely fel fogja készíteni az emberek lelkét az utolsó ítéletre.
Az emberiség maga fogja lehívni a tüzet az égből…
Meg kell tanulnunk kordában tartani haragunkat, megfékezni a gyűlöletet, lemondani évszázados, vagy évezredes előítéleteinkről, a magunk, és tudományunk felsőbbrendűségébe vetett hitünkről.
A végidők nem az utolsó állomás, amikor mindennek vége.
Hanem egy új korszak kezdete, annak első állomása, a szükséges számadás ideje.
A régi világkorszak lezárása, a fájdalmak, a szenvedés befejezése és hátrahagyása,
Szembesülés bűneinkkel és hibáinkkal, a beismerés, és a felismerés nagy lehetősége.
Nem a létünknek lesz ez végső befejezése, hanem egy immár dicstelen, és szenvedésekkel teli korszaknak, mely egyáltalán nem öregbítette az emberiség krónikáját.
Gaia krónikája pedig minden egyes rezdülésünket feljegyzi és elraktározza.
A földön élni, mely a három térkiteljesedés egy rendkívül fontos karmatikus csomópontja, nem bűn, hanem ajándék.
Lehetőség a javításra, a fejlődésre, a továbblépésre, önmagunk megváltására.
Mostani világkorszakunk egy krízis, egy vajúdás, egy emberi felfogáshalmaz vége, mely megszüli az új korszak lehetőségét.
Sötét idők ezek. Képességeink mélyen eltemetve léteznek csak bennünk, és jól van ez így.
Ha felszínre kerülhetnének, csak életünket nehezítenék meg…
A lelki evolúció csikorogva torpanna meg útján, ha az emberben megbúvó teremtő erők megnyilvánulnának, és rossz ideológiákkal megfertőzve, becsapva, önös érdekek által irányítva lecsapnának a többi emberre.
Isten rábízta ezen erők kezelését a kisszámú bölcsre. És jól van ez így.
Ha elfogadjuk ezt, a mi életünk is könnyebbé válik.
Az emberiség kollektív szinten még nem érett a teremtő erők birtokbavételére.
Ám el fog jönni az idő, barátaim, amikor mind szabadok leszünk, Gaia pedig pályája csúcsára ér a kozmikus evolúcióban, és az emberek lelkével kommunikálva, velük egy rezonanciaszinten, Gaiával együtt veszünk majd részt a teremtésben.
Együtt érjük majd el a négy térkiteljesedésben való létezést, ahol magunk mögött hagyjuk a könnyeket, és a szenvedést, mit megzabolázatlan indulatainkkal okoztunk magunknak.
Mostani világkorszakunk megakadt a fejlődés útján.
Ezen az úton nincs tovább.
Szeretetünk elsorvad, és blokkolva van, ami odáig fajult, hogy engedtünk haragunknak, és az egész földet vérbe borító háborúkkal áldoztunk a bennünk lakó indulatoknak.
Újat létrehozó tudományunk gyümölcsei nem hatnak globálisan, csak viszonylag szűk réteg élvezi őket, és még ezek közül is sokat a fegyverkezés céljára fordítunk.
Nem tudunk már olyat felmutatni, ami a mindenség megelégedésére szolgál, és a teremtő is támogatná.
Mi ítélkezünk saját magunk fölött…
Még hosszú az út a létezés minőségi váltása felé, még sok életet kell addig leélnünk, de az ember kitartó.
Miért ne tudnánk leélni ezen életeket békében, szeretetben, újat alkotva, gyűlölettől, és fegyverektől, mérgező ideológiáktól mentesen…?
Sikerülni fog, mert ez az emberiség útja.
A mélypontoktól eltekintve, és nagyon is figyelmünk fókuszába helyezve, abból tanulva, a béke, és a békés élet megteremtése az emberiség útja.
Ez is egy teremtés. Nem is akármilyen.
Következő világkorszakunk fontos vizsgája lesz majd az aranykor békés megélése, hogy kollektíven továbbléphessünk.
 
 
 
 
                                      
 
 
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< Október / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 40748
Hónap: 299
Nap: 2