Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hullámok alatt…

2013.12.30

 
 

Mikor a vörös ég zengett,

avítt ernyőmet villám járta át,

szembenéztem, s tudatlanul

nevettem ki, a mindenható halált.

 

Sziklák bércein egyensúlyozva,

égi homokórát újra felhúzva bár,

fordított szivárványt láttam,

csak ne láttam volna már...

 

Az ördögit keresve Isteni dolgokban,

az írott szó barbár zsenijeként,

megannyi gyermekkori ütleg,

s túléltem mindet, egykeként.

 

Mikor már nem volt más kiút,

mikor a lélek utolsót kiált,

én a szerelmet fogaim között tartva,

távoli partra hullámok alatt vittem át...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< Október / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 40748
Hónap: 299
Nap: 2