SZÁZSZOR
2008.05.22
Fekszel a földön és nézed az eget
még érzed a kereszt súlyát és
csuklódban a szeget.
Érzed, ahogy életerőd rohamosan csökken
lelked a halál angyalától
megdermed, megdöbben.
Szíved egyre lassabban dobban,
ahogy a csapás után
fekszel a homokban.
Számot vetsz mostan az életeddel,
pedig senkinek se mondtad,
hogy gyere és vedd el.
Nézed ahogy lüktetve távozik a véred
senki nem adja már föl
a kenetet néked.
Mert ott voltál te
minden jó és rossz korban.
SZÁZSZOR IS TE VAGY,
A VÉRED A PORBAN!!!
2000-2001.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Átérzem versed ezen a fájó héten, amit legszivesebbben átaludtam volna...
Százszor
(Ket, 2008.06.06 07:18)"Mert ott voltál te minden jó és rossz korban." ez a sorod különösen sokat mond... A vers egyébként lüktet, vibrál, ahogyan ábrázolod az utolsó perceket... Remek alkotás...
Százszor
(Luca, 2008.06.15 16:26)